Üdv Mindenkinek újra!
Visszatértem!
Nem,nem tűnt el a blog,csak kicsit megpihent,ennek oka volt……nem is kicsi.
Próbálom röviden elmondani egyszer!: Barátomnak hittem valakit,akivel megbeszéltem mindent,majd egyszer csak jött nála valami kattanás és hopp,már nem is beszéltünk többet……kb két év múltán találkoztunk,hopp megint kattant valami és úgy gondolta aláz…..egy közösségi oldalon…. köszi….megtettem a feljelentést…..hülye volt,bukott,otthonról csinálta,így járt.4év rendőrségre járás,tárgyalások,vizsgálatok és vége,hál istennek és remélem többet nem látom az embert.
Múlt,elmúlt ennyi.

Hogy mi történt október óta…..próbálom majd szépen sorba.
Nem,nem telt el elég idő mióta anya nincs,és ehhez talán egy élet is kevés lesz,mire felfogom,feldolgozom a történteket.
Egyben biztos vagyok,hogy ő biztos azt szeretné,boldog legyek és sokat mosolyogjak.

Gyűjtögetem a gondolatokat,sztorikat és a dilinyós kiscsaj hamarosan visszatér Addig tessék olvasgatni a “retró” bejegyzéseket!

Nos,minap mosogattam,csak nem akart lefolyni az a fránya víz,illetve valami mocsok lassan,pedig mocsok nem is volt a lefolyó résznél (haha,de vicces vagyok )
Gugle,”lefolyó tisztítás házilag”.szódabikarbóna,trisó,ecet,volt itt minden,már lassan házi vegyészetet szerkesztettem.Csak nem történt csoda,talán picit tempót vett a lefolyás,de nem volt észveszejtő.
Egyik este jött az 5let,mit nekem lefolyó,neki esek,szétszedem,lesz ami lesz (itt lehet szörnyülködni,hogy szőke nő és a szerelés ) hozzáteszem én is hangosan röhögtem magamon,mivan akkor ha nem sikerült és mivan akkor ha igazi szőke vagyok és miközben szétszedtem atomjaira a lefolyót,kinyitom a csapot,úszik a konyha……….hasonló képek gyötörtek,de nembaj,bátor vagyok és nekem nem okozhat semmi akadályt.
Nem hívok lefolyó tisztítós szakembert,hisz amit ő tud,azt részben én is biztos
Nem veszek több ezerért vegyszert,ha nem muszáj,nem kéne na

Csavarhúzó,rongyok,hát akkor essünk neki……teker,csavar,szifon kiszed,lefolyó rész kiszed………….nem is gondolnátok mik vannak az ilyen helyeken,pedig van szűröm a lefolyónál. Olyan szépen szét-össze-vissza szereltem,kipucoltam,annyira büszke voltam magamra………és……..működik,nem folyik,nem szivárog.
Ha valakinek gondja akadnak,csak szóljon,megszerelem.

Jó tudom,nemvicces,de sikerélmény.

Ez egy internetes blog,ahova azt irok,amit én akarok.
Lehet az valós vagy valótlan,mikor mihez van kedvem.

A kedvemet tükrözheti,de a pánikbetegségemet nem fogom nagy dobra verni és mindenkit ezzel traktálni.
Igen,kedves ismeröseim pánikbeteg vagyok és aki nagyon közeli ismerösöm,az pontosan tudja is ezt.
Nem,nem lehet egyedül sokat és a viharos időjárásnál is pánikolok,mindentől félek és rettegek,pánikolok.
Rettegek,hogy megint ki fog “bántani” lelkileg vagy tesz kárt valamimbe.
Ezeket nem fogom nagy dobra verni,ezt most egyszer írom le és se többször,de legfőképp ez a ő bűnösségén nem fog változtatni.

Van ilyen,egy nagy nő és fél,nagyon is,de csak azóta mióta egy olyan ember ártott nekem,akit a testvéremként szerettem.

Volt egyszer egy család,Kaszás Jakab és Kaszás Mirtil (továbbiakban Jakabné).

Éldegéltek szépen,csendben,meghúzódva egy sarokban az én kis “vidéki” lakásomba.
Ők hagytak élni engem,ezért cserébe hagytam élni őket. Tiszteletben tartottak minden kérésemet,jövésem-menésem.
Aztán egyik nap rájöttem,mégse elég nagy nekünk ez a lakás……..döntöttem,menniük kell.
Aztán csak megesett a szívem rajtuk,hagytam hát tovább éldegélni őket…………….
Egyik reggel mentem ki a fürdőszobába és a látványtól majdnem elájultam.
Jakabné túl messzire ment,hozzányúlt a cuccaimhoz,nah eddig és se tovább,elég volt,menniük kell,a fenéket,megbocsáthatatlan bűn,halál rá.Jakabnét megöltem egy pillanat alatt,aztán gondoltam Jakab nehogy magányos maradjon,így ő is követte a “nejét”.
Pár napig béke volt és nyugalom,rájöttem jobb ez így,nem kell ide +2fő,de az élet nem így akarta.
Újabb két lakó költözött hozzám,de mostmár hozták a kicsit is,mondom remek,így már 3an vannak.
Ismét bebizonyítom,hogy igazi “Terézanyu” vagyok,adok egy újabb esélyt,bár tudom,hogy nem lesz hosszútávú az együtt élésünk.
Tehár most itt lakik velünk Jakab,Jakabné Mirtil és a kisJakab,az eddig még udvarias nyóclábú Kaszás család.

Öszintén szólva kicsit szomorú az a tény,hogy egy Paralimpikon arany-,ezüst-,bronzérme kevesebbet ér (pénzben) egy egészséges Olimpikonénál.
Pedig ők azok,akikről igazán példát vehetnének a fiatalok,az emberek és úgy amúgy mindenki.
Elöször leküzdeni a tényt,hogy fogyatékkal születtek,már önmagában nagy dolog és mindezek mellett próbálnak ugyanolyan életet élni,mint egy egészséges. Mégis,ők mindent többre tudnak értékelni és mégis……. és mégis az Ő érmük kevesebbet ér,kérdem én,miért is?
Ehiszem,hogy nyomor van,meg rosszul élünk,meg sportra nem jut annyi támogatás (hahahaha…..),de amúgy is mindig megkülönböztetés,meg diszkrimináció és még ebben is? Számomra ez döbbenet,de leginkább felháborító. Sose politizáltam és most sem fogok (a jövőben sem teszem),dehát azért na…….

Sajnos se az Olimpiát,se a Paralimpiát nem tudtam nyomon követni (érthető okokból kifolyólag),de amikor tudtam bekapcsolódtam.

Az úszás (ami igazán közel áll hozzám) szinte összes futamát néztem,körmöt rágva izgultam Gyurta Daniért és Cseh Laciért.
Hiába szólnak be egyes emberek,hogy Cseh Laci mennyire pocsékul teljesített,Én ezt is másképp gondolom.
Cseh Laci tett már le erre az asztalra,a magyar sport történetébe Ő igenis beírta magát már pont elég mélyen.Most ennyi volt benne,de ezért nem kell bántani,mint ahogy a többieket sem,akik esetlegesen “csak” pontszerző helyet értek el.
Már Önmagában egy Olimpiára kijutni,hatalmas vágy-álom egy sportoló számára.

És a mai hír,amin csak kicsit döbbentem meg,de valahol mégis nem vagy igen vagy nem is tudom:
Kemény Dénes befejezte,lejár a szerződése,nem hosszabbít a csapatnál.
Nem hinném,hogy lesz még egy ilyen Kkemény edzője a csapatnak,a válogatottnak. Azt is megértem,hogy “csalódás” volt ez az Olimpia,de nem tarthat minden örökké,ezt is viselni kell.
3 Olimpia zsinórba és még sorolhatnánk a számtalan kupát,versenyt,stb.,amit az ő vezetésével elhozott a Magyar Vizilabda Válogatott.
De minden befejezéssel valami új kezdődik és ez itt sem lesz másképp.
Kemény megy,valszeg a csapat nagy része is abbahagyja,hisz már “öregek”,vagy csak elvonulnak “nyugdíjba”.

Mesélhetném még a mondókám,de szerintem ennyiből is érthető voltam pont eléggé:
Gratulálunk és Nagyon Büszkék Vagyunk Mi Magyarok a Paralimpiai és Olimpia Csapatra (London 2012).

Köszönöm a szót

Ami még bennem van………..most még kiírom magamból,aztán az Élet megy tovább a rögös útján………

Aki elvesztette az Édesanyját,tudja mi van bennem.
Akinek pedig még Itt van az Édesanyja,köszönje meg neki mindennap,hogy életet kapott Tőle.Ha bosszant is néha,mert esetleg maradi a felfogása vagy túl aggódja a dolgokat,akkor is adj neki egy puszit és mond el neki,mennyire szereted őt.
Én az utolsókig ültem az ágya mellett,fogtam a kezét és elmondtam neki mennyire szeretem.Ha válaszolni már nem is tudott,de tudom,hogy hallotta és érzékelte,ahogy megsimogattam az arcát,puszit adtam neki és fogtam a kezét.

A temetésre ezt a számot rakattam be:
Crystal:Mama
Elmond mindent………..

Miután elaludt,3hétig szinte fel sem fogtam,könnyek nélkül tudtam róla beszélni,jöttem-mentem,intéztem,tettem a dolgomat,mint egy gép,de a temetés napján…….egész más lett minden.
Aznap szép idő volt,sütött a nap,a szórásnál pedig gyönyörű szivárvány jelent meg. Amennyire szép lehet egy temetés,ez annak volt mondható.
Ezúton is köszönöm azoknak,akik ott álltak mellettem és akik lélekben erősítettek.

Szóval a temetés óta minden más,a szavak,a színek,a történetek,minden.
Mielött Elaludt,az utolsó 3hét kőkemény volt,keményebb,mint az elmúlt 2év.
Mindennap egy gyertya ég érte,angyalok vigyáznak rá,Itt is és Ott is.

Amikor eszembe jut egy-egy kedves történet vagy gondolat Vele kapcsolatban nem tudom,hogy sirjak vagy nevessek,mindig olyan kis lökött volt.

Nagyon remélem,hogy mindenki emlékezetében egy bohókás,vicces,mindig mosolygós,nagyszájú nőszemély marad Ő,az ÉDESANYÁM!
Ő most már jó helyen van,jobb így és már nem fáj neki.
Végtelen űr van bennem és nagyon fáj itt legbelül,de a Mi életünk megy tovább,Ő pedig figyel minket onnan fentről………..

Sulyok Brigitta
(1949.09.28-2012.08.16)

“Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott.Számunkra te sohasem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok”

ELHUNYT ÉDESANYÁMNAK
Hogy csillapítsam fájdalmam mit a lelkemben érzek miattad
Hogyan tudnám elfogadni, hogy többet téged nem láthatlak
Hogyan kezeljem az űrt a szívemben mi a te helyedet foglalja
Hogyan éljek nélküled, hisz te jelentettél mindent a családomba

Most már nélküled élek ezen a hatalmas világon
Hisz bármerre megyek a létedet sehol sem találom
Sajnálom, hogy el kellett menned itt hagyva minket
De ha már nem is hallod, akkor is leírom hát neked
Édesanyám, szívből köszönöm neked az életemet!!!

Többet nem hivhatom fel,nem bolondozhatok vele,nem tudom megbeszélni vele a mindennapi gondjaimat,a tudatot feldolgozni még nem tudom és szerintem még egy darabig nem is fogom.

Csak fogom a kezét,megsimogatom az arcát és adok neki egy puszit…………a mély alvás közben biztos vagyok benne,hogy érzi,ott ülök mellette.
Reméljük már nem fog sokáig szenvedni
Erőt és kitartást küldjetek,amennyit csak tudtok.köszönöm.

Az olimpián és az életért……..

Úgy terveztem,hogy az Olimpiáról fogok írni napokig,arról,hogy milyen nehezen szedi össze magát a Magyar Csapat,de menetelnek rendületlenül és mostmár a 10.helyen tanyázunk az összesített éremtáblán.
Szebbnél szebb éremszerzések,büszke vagyok RÁJUK,de csak szépen csendben,magamban,mert hangoskodni nem akarok.
Ott Ők azért küzdenek,hogy Mi büszkék legyünk rájuk,ami már alapból így van,mert ott vannak.

Én pedig ülök a kórházban és fogom a kezét,hallgatok,néma vagyok.
A szívem,a lelkem kiszakad,de küzdünk amíg lehet,együtt VELE.

Köszönöm azoknak az embereknek,akik mellettem vannak,akik támogatnak és tartják bennem a lelket ebben a piszok nehéz helyzetben.

A megnyitó
Nagyon szép és látványos volt

(Forrás:MTI Fotó)

Aztán jött a bevonulás,bevonultak ŐK,A MAGYAROK!
Végre nem egy szimpla Hungary feliratú melegitőben,hanem egy igazán szép,csinos és egyedi darabban.Szerintem nagyon szép lett a bevnuló ruhájuk!

Már ma érdekeltek vagyunk egy csomó versenyszámban (engem kifejezetten az úszás,a vizilabda és a kajak-kenu érdekel).
Mi sportolók nézzük csak ilyen lelkesedéssel ezt a nagy eseményt vagy a 7köznapi emberek közül is akad,aki esetleg egy jó versenyszámnál libabörös lesz vagy esetleg meghatódik egy nagyon szépen megszerzett éremnél?
Vajon leszünk e vizilabdában 4x olimpiai bajnokok?
Az úszásban,a nagy reménységek vajon 200%-on ki fogják e forrni magukat?

Idén nem hiszem,hogy lesz olyan szép és megható pillanat,mint a 4éve szerzett Olimpiai kenu bronzérmünk Kozmann György–Kiss Tamás által,akik Kolo halála után álltak össze és fantasztikusat mentek,az a bronz,felért egy arannyal és ez tényleg így van,de az élet tartogat még meglepetéseket.

Tudom,hogy pocsék itthon élni,nyomorúság van,pénztelenség,elkeseredés mindenfelé,de ennek ellenére azok a fiatalok,akik most ott kint vannak,azért küzdenek,hogy megmutassák:igen,Mi magyarok még mindig jók vagyunk sportban!

Egy kicsit örüljünk az Ő örömüknek és SZURKOLJUNK NEKIK!
Ha sokszor nem is,de most igazán legyünk arra büszkék,hogy Magyarok vagyunk! (Ha majd vége lesz a játékoknak,visszabújhatunk a “csigaházba”)

Esténként,ha esetleg nem találtok,akkor a tv elött lógok,Olimpiát nézek

LONDON 2012-HAJRÁ MAGYAROK!