Zavar van…..

Kicsit érdekes, furi szitu állt elő………nem is tudom minek hívjam ezt és főleg nem gondoltam ,hogy nálam történhet ilyen……… evészavar vagy függőség…… egyelőre magam sem tudom………
Amikor meg tudom állni napközben, hogy csak saláta és nem zsíros/nehéz ételek, de este………… este valami elszabadul, végem van…………..eszem,nagyon jó ízűen eszem.
Amikor elmegyek egy gyorsétterem mellett, akkor meg aztán végképp végem :( legalább egy sajtburgert kell ennem :( mindegy milyen napszakot írunk :(
És természetesen a kajálások után jön a bűntudat….. ami fáj (már-már fizikálisan is ).

Persze az ember olyankor mindig karcsúbbnak érzi magát, amikor megeszik egy vödör salátát, de a tükör elkeserítőbb eredményt mutat, és különben is, ki hallott már olyat, hogy egy raklap salátától vékonyabb leszek, egy délután alatt……………senki :)

Olvasom minden fele, hogy ilyen kapszula és olyan por……… hát az elkeserítő valóságot kell vázolnom (aki esetleg nem tudná és túúúúl naíííív :) ), egy kapszulától vagy portól sem fog senki lefogyni, amennyiben nem mozog hozzá.

Szóval ismét rohadt erősnek, makacsnak és akaratosnak kell lennem ,hogy sikerüljön a zavarok, de legfőképp a kilók ellen fellépnem.
Jön a tavasz, süt a nap, kezd jó idő lenni, a belső kisugárzásom,a mosolyom még mindig rendben, de a külsőm…….. a külsőmmel most baj van, nem is kicsi, de most kivételesen nem szeretnék, hanem AKAROK tenni. Ilyenkor visszanézve a régi képeket (kb.3-4 éve ezelőtti), most értékelem csak igazán, hogy akkor rendben voltam minden értelemben, de akkor is sírt a szám, hogy nem jó valami.
Most értem meg igazán, hogy a nők tényleg elégedetlenek magukkal MINDÍÍÍÍG, de elhatároztam magam :) Ha most sikerül visszaszereznem a 3-4 évvel ezelőtti külsőmet (vagy legalábbis megközelítem :D ), akkor egy rossz szavam lesz magamra és nem fogom ostorozni magam ,hogy dagi vagyok :D
Nem tűzök ki kg vagy időbeni terveket, csak tudomásul vettem, teszek ellene és, ha változás van szólok :)

Van amikor nem fáj

Tavaly április óta van mikor a poklok poklát élem fájdalomban. Nem jó a gerincem/derekam, a műtéttől félek, próbálom egyéb természetes gyógymódokkal megoldani a dolgot, ez többnyire sikerült is :)
Nagy általánosságban gyenge fájdalom van jelen ( a jobb lábfejem zsibbadását már figyelembe se veszem :) ), de mostmár eljött az idő, nem mehet ez így tovább……felszaladtak azok a fránya kilók a rendszertelen (leginkább semmilyen) mozgás miatt (szégyellem is magam, az önbizalmam is az ablakban :( )
Itthon már taposom az elliptikus gépet, kb heti 3x 45percben, ez úgy gondolom jó kezdésnek. Aztán (persze ezt már régebb óta tudom) rájöttem, hogy van amikor totál kikaspcsolom az agyam és nem fáj semmi, csak megyek és élvezem amit csinálok, ilyen volt valamelyik nap a tánc vagy a FUTA (FUtás és séTA kombó :) ). A zene amúgy is jó hatással van az emberre, de ha hozzá mozog is (már ha tud :) )….. mozogtam, élveztem a zenét, átadtam magam az érzésnek….. múltkor így sikerült hajnalig táncikálnom ( najó azért hajnalban éreztem, hogy nem teljesen 100asan tart már a hátam) :)
Tegnap délután 2ig való alvásom után elhatároztam magam, FUTAzni megyek. Futás és séta remek kombója és nem azért mert lusta vagyok, hanem mert nem akartam túlterhelni magam. kb 7km-t sikerült teljesítenem, büszke voltam magamra :)
Ellenbe rájöttem mit nem szabad, lefeküdnöm aludni, mert utána sokkal nagyobb fájdalmakkal kell számolnom :) tehát ebből az következik, hogy vagy nem alszom túl sűrűn vagy állva alszom :D

Szóval igenis, a fájdalom csak egy érzés, ami igenis el tud múlni, ha nagyon akarjuk (vagy csak szimplán nem foglalkozunk vele) :)

11.mikuláskocogás………+etc

Nem írtam, nem volt ihlet……sem……. nem ígérek semmit sem, hogy most már fogok írni,stb :) valahogy csak lesz :)

2014-ben is volt naaaaaaaagy mikuláskocogás.
A támogatott iskolából jöttek diákok, szép számmal, végig is kocogták velünk (volt aki ruhában, volt aki félmeztelenül, és volt aki nagykabátban indult és poló nélkül érkezett :) .
Jól érezték magukat (és mi is, ahogy ezt a mellékelt kép is igazolná,de sajnos nem tudom feltölteni …… Ggyuriiiiii! :) ), nekünk ez volt a legfontosabb + a befolyt összegek, de nem anyagiaskodunk :)
A mostani + sütis akció is sikeres volt, hogy ez most celebjeinknek köszönhető vagy sem, azt nem tudjuk :) Itt viszont meg kell jegyeznem, hogy nagyon-nagyon kellemeset csalódtam Kiss Ramónába (Barátok között él), hihetetlen közvetlen, kedves személyiség (mindenféle sztár alűr nélkül).
Ezúton is köszönjük a segítséget Raminak, Adának, Gozsdunak, minden segítőnknek és természetesen az összes kocogónak! :)

Az ünnepek elteltek szépen csendben (már amikor) , itt is voltunk, ott is jártunk. Karácsony mindenholmegjelenős, szilveszter kicsit már nyuggeres :)

A politikai helyzetről és a világban történő zavargásokról nem beszélek, mert bár próbálok vele nem foglalkozni, csak feldühítem magam.
A pályamatricáról sem,mert uuuutálom :) Kerülgetem az utakat, nehogy fizetősre tévedjek…….váááááá na :)

Kezdődik ismét :)

Süss, fuss, segíts!
Idén 11. alkalommal vetkőznek, kocognak és segítenek Budapest belvárosában a fürdőruhás Mikulások. A jótékonysági program december 7-én, vasárnap délután 2 órakor lesz, a gyülekező 1 órától zajlik a Gozsdu Udvarban lévő Gozsdu Manó Klubban (VI. ker., Király u. 13. ). A rendezvény bevételét idén egy különleges, kifejezetten csak rászoruló, hátrányos helyzetű diákok oktatását végző családias, tehetséggondozó kisiskola, a Burattino ( bővebben: www.burattino.hu) tanulói kapják meg.
Segíteni többféle módon is tudsz:
- ha regisztrálsz a vidám kocogásra itt: www.mikulaskocogas.hu, s fürdőruhára, vagy valamilyen mókás ruhára vetkőzöl/öltözöl, kocogsz és befizeted a nevezési díjat
FB esemény: https://www.facebook.com/events/619332451467413/?ref=ts&fref=ts
- csatlakozol a sütisütők csapatához és felajánlásként te is elkészítesz egy tepsi süteményt, amit kihozol nekünk, hogy a belvárosban felállított Sütipontokon eladhassák a járókelőknek azt a rendezvény ideje alatt a programot eképpen támogató ismert emberek
- ha veszel egy sütit, vagy többet
- felajánlasz bármekkora összegű támogatást az intézmény számára
A bevételt a helyszínen összeszámoljuk és együtt átadjuk a Burattino iskola képviselőjének.
Akik csatlakoznának a sütisütők közé, azok kérjük a következő e-mail címen jelentkezzenek: mikifuti@gmail.com
További osztani ér :)

Budapest félmaraton….egy másik szemszögből

29.WizzAir félmaraton-Budapest, ami eddig Nike volt :) Amit már lefutottam pontosan kétésfélszer :) 2x célba is értem,egyszer pedig elvesztem, de ez egy másik történet :)

A ligetben ma többnyire két típusú ember volt megtalálható….1: futó (fiatal-idős, lelkes-lelketlen, laza-izguló, túlpörgős-álmos és még sorolhatnám :) )……2: szurkoló (hozzátartozók, médiások, szervezők, turisták, vagy csakegykisdélelöttisétáralemegyekaligetbe emberek).
Nem rejtem véka alá, de mióta nem mehetek futni, azóta inkább nem mentem ki semmilyen futóeseményre, mert rettenetesen “vérzett a szívem”, hogy én nem lehetek OTT, a sok-sok futó között. Akik ilyenkor valahogy mégis egyek tudnak lenni (kivételes sajnos vannak), amikor segítik egymást, amikor azt érzett kicsit elvesztél, talán gyengülsz, akkor tuti jön egy “erősebb” és tapasztaltabb, aki “átlendít” a holtponton :)

Szóval ma felülkerekedtem a rossz érzésem és a “vérző szívemen”, elkísértem a kis csipet-csapatot (tesóm,sógorom, tesóm sógornője + 1 barátjuk).
Vittem a szép új,pink biciklimet (ami már nem olyan új június óta,ellenben erősen megkímélt állapotban pihent eddig a szobában :) ) , amivel eljutottam egyik pontból a másikba. (Szelfizni elfelejtettem,de nem is bánom :) pink biciklivel voltam és magamra volt írva,hogy én vagyok :D ) 3 pontnál (Hősök tere induláskor, Lánchíd és Hősök tere cél előtt) voltam jelen, ordítottam, buzdítottam, szurkoltam, pacsiztam és ott voltam lelkileg a futók között. Régi ismerős arcokkal találkoztam, aki megdöbbentek, hogy ott vagyok,de nagyon örültek nekem :) Már ezért is megérte túl lépni a saját makacsságomon.

Az Andrássyn végig kísértem a sok-sok futót (miközben hangosan kiabáltam :) ), a mellettem elhaladó 1-2 gyalogos szájából csak annyit hallottam: “bicikliről könnyű ugatni” , nos…… kedves jóindulatú magyarok,gyalogosok,turisták! Emlékszem,mikor félmaratont futottam, mikor nagyon lassan kocogtam, mikor beszóltak: “így nekünk is menne”. A lehetőség adott, akkor menjetek, csináljátok, ne csak a szátok járjon külső szemlélőként. Azok, akik nem ismerik ennek a tömeg megmozdulásnak a varázsát, azok ne kotyogjanak bele, de főleg ne szóljanak be bunkó módon.
Valószínűleg oka volt annak, hogy biciklivel mentem és lelkileg támogattam mindenkit.
Ismerem az érem mindkét oldalát (futó-szurkoló), bizton állíthatom, hogy a futók közül nem úgy tekintettek rám, mint egy bunkóra,aki csak a bicikliről magyaráz.
Sok embernek igenis mosolyt csaltam az arcára vagy pusztán lelki erőt adtam neki és nekem ezek igenis nagy dolgok. Jó érzés volt látni az arcokat,akiket megmosolyogtattam azzal,hogy kiabáltam, ahogy csak tudtam :) (ma pedig nem sok hangom van :) )
A szurkolóknak igenis szerepük van ezekben a megmozdulásokban ( és ezt nem csak azért mondom,mert most ezen az oldalon álltam :) )

Szóval ez egy másik látkép erről a versenyről, de ez is jó, sőt nagyon jó :) De továbbra is titkon reménykedem, én is ott leszek még egyszer az indulók között.
Nagyon-nagyon gratulálok mindenkinek ,aki teljesítette a távot (Szűcs Margit, Timi, Jani, PanFerik, Magdi anyus, Bettyke és még sorolhatnám. Köszönöm, hogy része lehettem a félmaraton teljesítéseteknek :) )
Nem mellesleg NAGYON BÜSZKE vagyok a TESÓMRA, nagyon-nagyon ( persze a sógoromra és a hugára is :) ).

Két éve….

Crystal:Mama

Ma két éve……..nagyon-nagyon hiányzik,olykor a fájdalom elviselhetetlen, de próbálom “kódolni” az agyam,neki már nem fáj,nem szenved többet.

Mindennap gyújtok érte egy gyertyát,mert így érzem jónak.
Ma két éve 7óra 10perckor “elköltözött”,amit ha hisztek,ha nem,megéreztem.
Akkor már napok óta nem aludtam,aznap is csak két órát szenderedtem el,7kor,mintha villám csapott volna belém,éreztem……elaludt…..örökre.

Mindenkinek,akivel még itt van az édesanyja,becsülje meg,szeresse……………lehet néha bosszantóak tudnak lenni,mert agyon szeretnek és túl aggódnak mindent,de csak azért teszik,mert Anyák!

Megúsztam….ismét!

Velencei tó körbeúszás,3km-es táv,többek ilyenkor cüccögnek,hogy (csak) 3km??? az semmi,……. végülis…..ahogy érzitek :)

Továbbra is az a mottóm: Mindegy hogyan,mindegy mennyi idő alatt,a lényeg:(ha elötte vagy közben) MEGCSINÁLOD,(ha pedig utána) MEGCSINÁLTAD! :)

Az elmúlt kb egy évembe nem mondhatom,hogy agyon edzettem volna magam.
Az áprilisi kórházasdi után aztán főleg nem sok minden maradt,amit csinálhatnék edzés címszó alatt. Úszni járhatnék,de nem sok időm jut rá (tudom mindenkinek arra van ideje,amit szeretne :) ). Az itthoni kerti medence meg hát szóval,hogy is mondjam,úszásra nem túl alkalmas (méretéből adódóan),ellenben hűsölni jó benne :)

Minden évben,amikor jövünk megúszni ezt a távot,szerencsések vagyunk,mert csodálatos időnk van és ez most sem volt másképp.
Felhőtlen ég,kellemes víz(25fok),jó hangulat. De idén kicsit más volt:
Előző este hajnalig (egész pontosan hajnali fél3ig :) ) dolgoztam,majd reggel 1.5óra alvással a hátam mögött,beültem a kocsiba és bömböltetni kezdtem a Balatoni láz c. 4f club nosztalgiázós nótát :) M7.en,120al haladva :)

Reggelhez mérten elég sokan voltunk már a sport beach-en,a vártnál korábban is kezdték a rajtot. Fél óra “vegetálás”,kávézás után úgy gondoltam nekilendülök a 3000 méteremnek. Minden évben ez az a rész,ahol eszembe jut,nem szeretem a természetes vizeket, főleg nem a tó közepén vagy a nádas közelében :)
Minden évben az első 500m parázással telik el,”nincs hal,nincs sikló,nincs bogár és a nádasnál se lesz semmi”,mondogatom,néha hangosan is,alig néznek bolondnak :D
Eddig minden évben megúsztam minden félelmemet,de idén valahogy mindent bevonzottam :D Első 500méter alatt most meglepő módon nem paráztam (talán azért is nem,mert majdnem végigsétáltam,olyan sekély volt a víz.)
Aztán csak úsztam,úsztam és úsztam,élveztem a vizet,a jó időt,hogy nem fáj a hátam,szóval lubickoltam :)
1000méter környékénél miközben háton úszva élveztem a nap sugarait,egyszercsak a lábamhoz ért valami,aztán megint,nah mondom majrémancinak már csak ez kellett….mögöttem úszó instrukcióját hallva kicsit megnyugodtam,csak valami nádgyökér vagy mi,mondom CSAK :D de azért legyünk óvatosak,mondta. Innentől mindenféle “dolog”,ami hozzáért a lábamhoz,a vízben,betudtam,hogy nádgyökér (vagy nem :D )
Kicsit később”nyuggeresen” úszva (fej kint a vízből és nyugodt mellúszás) egyszercsak a fejem körül repkedett valami szitakötő vagy mi,elment,megnyugodtam……..aztán valami naaagy madár repkedett felettem (nah itt a vég,már a madarak jönnek zabálni,váhhh :D ),nah ez is odább állt,ok,jól vagyok. Ekkor esett le,hogy már két nádas között elúsztam,tehát ezt a parámat is túléltem….eddig.
Már a 2000. méternél járhattam,mikor valami mini mitugrász halacska “haladt el” elöttem, mondom juhé.kicsit ráúszok,medvés harapással az ebédem is megvan :D a halacska spec nem bánt,de akkor is,ne ott úszkáljon már,fene az arcát :D a távolságjelző és fordító bóják valahogy egyre távolabbiaknak tűntek,azt hiszem az a 1.5 óra alvás kicsit kevés volt :)
Újabb nádas következett,nah itt már gondjaim akadtak kicsit,paramanci előjött. Nem akarok átúszni…….hülye vagyok,magammal cseszek ki,akkor hogy jutok ki a partra :D alig vagyok bolond :D hajrááá :D nekiindultam, persze nádason túl érve (mikor már láttam a cél kaput) egyszercsak hopphopp,az ott bizony egy sikló feje és rángatja a testét cikkcakkba,olyan kigyósan….mondjuk éppen keresztezte utamat és távolodott hál istennek,de mi lett volna ha észrevesz,nah mi……nyilván semmi,de mi lett volna ha mégis? :D :D hülye vagyok,azt hiszem megsütött nap :D de erről később :D

Szóval siklópara elmúlt,cél belátható távolságban,uccu neki kislány,haladj!
Haladtam,úsztam és csak úsztam :) Aztán egyszer csak…… leért a lábam és jött egy kis séta,a lépcsőig,aztán a fotó, MEGCSINÁLTAM!!!!

“Mindegy hogyan,mindegy mennyi idő alatt,a lényeg: MEGCSINÁLOD,
/MEGCSINÁLTAD!”


(kéretik a fotót nem kommentálni,nem kiröhögni,tudom gázul nézek ki,de ez van,nem volt időm a vízben tiptopra sminkelni és retusálni magam :D )

Mindent egybe vetve,sztem baromi jó volt,nagy kihívás ez nekem,de boldog vagyok,mikor teljesítem,mert bebizonyosodott,hogy a nagy sport múltammal a hátam mögött,még mindig képes vagyok edzés nélkül,mindenféle gond nélkül 3km-t leúszni ( a példám nem követendő senkinek se! )
Idén talán a közepén (valahol a szitakötő környékén) kaphattam el egy kicsit a ritmust,ahol ütemesen tudtam haladni (jegyzem meg,valahol itt találkoztam megint a nőcivel,aki tavaly is,idén is szőlőcukrot,egy pohár vizet és néhány kedves mondatot adott nekem, és persze pár perc lazítást. Köszönöm kedvességét ezúton is! :) )

Lehetnék időben jobb is,de ez nem érdekel,akinek nem tetszik, így járt :)
Minden évben a verőfényes napsütésnek köszönhetően szép pirosra sülök,de csak az arcom és a vállam (mert többnyire csak az van kint a vízből :) ) , de mivel idén még csajosnapozós délutánt tartottunk,így sikerült némi piros foltosságot a lábamra is összeszedni :)
Természetesen napközben az ember nem veszi észre hogy megkapta a nap,de este,mikor húzódik a bőre :D az a fncsiiii :D
Íme:

Mögöttem fehér csempe látható :D


Nem vagyok szép ezen sem,de legalább kép :D (pedig kentük magunkat,mondjuk,mint utólag kiderült 6os faktorszámmal,ami lássuk be,nem túl sok,ellenbe pont kevés és még le is égsz mellette :D )

Akármilyen pocsék lett az időm,akármilyenre sülhetek,a lényeg,hogy MEGCSINÁLTAM és jövőre is ott leszek (a tó is ott lesz,ez tuti,de hogy a verseny szervezői hol lesznek…. :D )

Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat,én is büszke vagyok magamra,nem is kicsit :) (most pedig megyek kenegetni a leégett vállam és arcocskám :D )
puszik

Futni jó…….volt

A futás kikapcsol,szabadság….
Vagy elgondolkodhatsz,amin addig esetleg nem volt időd…..
Vagy csak futsz és futsz és futsz :)

Ha belegondolok,igaz,hogy az utálat és szeretet egy hajszálra vannak egymástól……Utáltam futni,mégis nagyon szerettem,mert nagyon jól éreztem magam utána (kivéve amikor nem,mert nem tudtam hol a határ,meddig mehetek :) de azt is túléltem,ahogy mindent :) )

És most……most is szeretnék futni…………. és tényleg,ha valamit nem szabad,azt annál jobban szeretné az ember.
De biztos vagyok magamba,hogy találok valami sportot,amit csinálhatok,amitől nem fogok eltunyulni…..máris itt van jövőhétre a Velencei tó úszás, 3km,de nagyon várom már!!!! :)

A járásom néha érdekes,de már egészen jó úton haladok :) Elindulni nehéz,aztán már megy a dolog (időjárás függő a fájdalom mértéke is :) ) néha azt érzem 100éves vagyok,pedig még csak most múltam 18 :)

Egy közeli családtagom egyszer (pár éve) azt mondta (de lehet többször is),hülye vagyok,hogy ennyit szaladgálok,félmaratonokat futkosok……és most ő mit csinál,na mit?………félmaratonokat futkorászik :D hülye vagy családtag? :D a válasz tudom,hogy igen (vagyis izé,hogy neeeeem), de ugye hogy van valami,ami futófüggővé tesz :)
Álmomba,képzeletben futok,sokat,nagyon sokat,maratonokat és ultramaratonokat :) Fejben már erős vagyok,lábra még gyúrnom kell :)

És ez a post most csak úgy született :) Nézegetem a futó társadalom képeit,lelkes tagok mindenfele és én szurkolok mindenkinek,hogy sikerüljön elérni a vágyott távjukat :)
Hát akkor én most elindulok innen a székből az ajtóig,menni fog érzem,mert bennem van (vagy velem) az erő :)

Magyarország fejlődik………

Legalábbis ruha/cipőméretezésekben mindenképp :)
A ruha méretek már nem állnak meg mondjuk 42nél (bár mondjuk a nagyis mintákon még kicsit alakítani kéne,de hát nem lehet mindent egyszerre :) ), aztán van a másik véglet,mikor csak 46tól felfele lehet kapni :) minden nem lehet tökéletes :)
Divatban sose volt probléma,mindenki próbálja követni az aktuális trendet (én mondjuk pont nem :) ),az üzletekben is mindig a legújabb kolleksönök viritanak a kirakatban :) de persze ha beljebb mész,akkor megtalálod a már „kifutott” modelleket (ami már két hónapja nem divat,szörnyűűű),kicsit olcsóbban.
Nade,amiért a mai bejegyzés születik…….elmentünk shoppingolni…..ezt már anno veséztem,hogy mennyire nem nekünk való „szakma”,még mindig nem értem a plázacicákat,akik napi 8órában művelik ezt,tűsarkúban :)
Ruhák terén mondjuk nagy “kaszálást nem végeztem :) de a pipő………
Aki ismer tudja,hogy pipőt kapni az én lábamra naggggyon nehéz (igen és akkor itt lehet ámulni,hogy a dejkmanban kapható cipők közül a 44es jó :) ), már különösebben nem érdekel,ha valaki beszól ezért,tenni ellene nem tudok semmit,ezt van (de biztos létezik lábméretkicsinyitőplasztika is :) )
Szóval pipő,végre nem korlátozódom sportcipőre vagy flipflop papucsra,hanem nekem is bővül a lehetőségek tárháza :) nem is kicsit :)
Olyan boldog voltam ettől,mint egy gyerek,de tényleg,régen mosolyogtam ennyire,mint a tejbetök :)
Szóval megérte néhány sort bejegyeznem a vásárlók könyvébe,reklamálnom,hogy a körülöttünk lévő országban ezek a méretek mind elérhetők,csak nálunk nem…..eddig. Kicsit “csúszásban” vagyunk,de nem érdekes :)

Csak gondoltam megosztom veletek eme boldogságom is :)

Kicsit drága hobbi lesz :)

Ha nem vigyázok,kicsúszhat…….érzem vigyáz rám…….
Érzem a testem összes porcikáját,csak nyomom és nyomom……

Ideje volt kipróbálnom,szüzességem (ebből a szempontból is) elvesztettem :)
Adrenalin löket az jött….. azt hiszem egy egész naposra (mert van ám egész napos jegy is :) ) el kell szabadulnom,addig nem is halhatok meg :)
Kezdőként talán annyira nem voltam jó és még feszegettem a határaim,de azért nem voltam beszari :) de legközelebb,nah legközelebb rettegjetek :) jövöööök :)

3 fiúval kellett versenyeznem,gondoltam majd megmutatom :D de ez most ebben az esetben nem sikerült és az udvariasság szabályait is pont kellőképpen elég magasról le**arták :D mondjuk pardonnak helye itt nincs :)

És ha eddig még nem derült volna ki senki számára,de a Gokart lett az új “szerelem” (csak otthon meg ne tudják :) )

Mondjuk baromi drága hobbi lesz,de nagy terveim úgy sincsenek már az életeben :D és különben is az élmény megfizethetetlen :)